Az ember társas lény. A kisgyerek az iskolázás első éveiben inkább környezetének kiszolgáltatott, mintakövető. A kölyök, a kamasz számára a társakkal való jó viszony érzelmi biztonságának egyik fő forrása. A kooperatív tanulás mindennek a figyelembevételét jelenti.
A gyerek ilyenkor nem úgy tanul, mintha csak a tanár lenne a tudás forrása (frontális oktatás), hanem a csoport valamennyi tagjának érdeke, hogy valamit megtanuljanak. Mivel tanulás közben kölcsönösen függnek egymástól, együttműködési képességeik biztosan fejlődnek, baráti viszonyok alakulnak ki köztük. Szaknyelven szólva: motiváltak közös célok elérésére, s közben fejlődnek kommunikációs képességeik, technikáik.
Az Alapítvány eddig végzett munkája és további céljai a kooperatív tanulásszervezési mód magyarországi elterjesztésében
Az Alapítvány akkreditáltatott Magyarországon először kooperatív tanulás továbbképzést 60 órában, (Együttműködés a csoportban címmel) valamint az Alapítvány szakemberei dolgozták ki Magyarországon elsőként a kooperatív képzést segítő 40 órás akkreditált trénerképző továbbképzést is. Az Alapítvány munkatársai a kooperatív tanulást 2001 óta intenzíven alkalmazzák saját gyakorlatukban és maguk is sok száz pedagógust képeztek ki erre a módszerre. Ilyen értelemben trénereink első fecskéi a hazai kooperatív tanulás módszerét felélesztő és meghonosító szakembereknek. E szakemberek a Spencer Kagan féle módszerközpontú szemlélet alapján végzik munkájukat.
Az Alapítvány kooperatív teamje 2003-2004-ben nyertese, és így szakmai vezetője valamint közreműködője volt a PHARE HU0101-01 „A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyermekek iskolai integrációját segítő pedagógiai programok fejlesztése, adaptálása és alkalmazása” 2.1 számú programnak. A program során 60 órás, akkreditált kooperatív képzést tartott a Tiszadob és környéki iskolák pedagógusainak (összesen 43 fő) majd velük együtt kooperatív foglalkozásterveket dolgozott ki, és jelentettek meg egy három kötetes kiadványban. (Lásd a Független Pedagógiai Intézet: „Együtt-működik” című kiadványát.)
Az Alapítvány szakemberei folyamatos önképzéssel és nyitottsággal végzik a kooperatív tanulás terén munkájukat. Meggyőződésük, hogy ez a tanulásszervezési módszer alkalmas a leginkább arra, hogy a különböző hátterű és képességű gyerekeket a pedagógus integráltan taníthassa. Azért váltak e módszer hazai képviselőivé, mert mélyen hisznek abban, hogy az iskolában a szegregációt és előítéletes magatartást úgy lehet a leghatékonyabban csökkenteni, ha a gyerekek együttműködve tanulnak, és a pedagógusok ehhez megfelelő, gyakorlatias segítséget kapnak a kezükbe. Az Alapítvány szakemberei a különböző szakmai tevékenységektől azt várják, hogy eddigi tudásuk és készségeik a kooperatív tanulás terén folyamatosan szélesedjen. Fontos számukra, hogy aktív, tevékeny részvételükkel hozzájáruljanak ahhoz, hogy Magyarországon az integrált nevelés elterjedjen és a hátrányos helyzetű tanulók az iskolában méltósággal és eredményesen vehessenek részt a munkában.
A képzések a következő célok megvalósítását szolgálják:
- A továbbképzéseken résztvevő pedagógusközösségek olyan tanítási módszereket sajátítsanak el, amelyek segítségével integrált osztályokban eredményesen tudnak tanítani.
- A pedagógusok szemlélete gyermek-központúbb, toleránsabb legyen, a gyerekek közötti különbségeket előnyként értelmezzék, és képesek legyenek arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódását csökkentsék iskolájukban.
- A kooperatív tanulási mód alkalmazásával a pedagógusok fejlesszék a diákok együttműködési készségét, empátiáját és segítségadási motivációjukat, ezáltal pozitív, megértő légkört teremtve tanulhassanak a diákok a csoportban.
- A pedagógusok az aktivizáló, tevékenykedtető módszer elsajátításával legyenek képesek arra, hogy motiválják a gyerekeket, s ezáltal csökkentsék a tanulók kudarcait, és növeljék sikerességük esélyét az iskolában.
- Az iskolában enyhíteni kívánjuk a verseny-orientált szemléletet azáltal, hogy elősegítjük a gyerekek kis csoportokban való együttműködő tanulását és tanítását, a kooperatív tanulás módszer-együttes sokszínű terjesztésével, a tapasztalatok gyűjtésével és azok átadására létrehozott fórumokkal, valamint tanári és diák-taneszközök fejlesztésével.
A kooperatív tanulás általános hatása:
- A kooperatív tanulás együttműködő tanulást jelent, amely nem egyenlő a hagyományosan használt csoportosan végzett munka kifejezéssel.
- A kooperatív tanulás egyenlő esélyt biztosít a hátrányos helyzetű és vagy lassabban haladóknak is a munkában való részvételre.
- A kooperatív tanulás toleranciára, elfogadásra és egymás segítésére nevel, s mint ilyen háttérbe helyezi a versengést, egymás legyőzését, kiszorítását.
- A kooperatív tanulás négy alapelve: az egyenlő részvétel, az építő egymásrautaltság, a párhuzamos interakciók és az egyéni felelősség minden feladattípusnál be vannak építve rendszerébe.
- A kooperatív tanulás örömmel és kedvvel végzett munkát, aktív tanulást eredményez.
- A kooperatív tanulás feltétele a nyitott, elfogadó, toleráns pedagógiai attitűd, amely az alkalmazás során egyre jobban jellemzőjévé válik a pedagógusnak.
- A kooperatív tanulás elengedhetetlen szükséglet a későbbi munkára való felkészítésben, hiszen olyan, feltétlenül fontos és elengedhetetlen képességeket fejleszt a diákokban, mint a figyelem, empátia, felelősségvállalás, önzetlen segítés, kommunikáció, szervezőkészség, tolerancia.
- A kooperatív tanulás alkalmas az iskolai kudarcok nagymértékű csökkentésére, a tanulási kedv és sikerélmény és eredményesség biztosítására.
- A kooperatív tanulás olyan módszereket tartalmaz, amelyek egyaránt alkalmazhatók a tanulásban és a tanórán kívüli tevékenységekben is.
A résztvevő pedagógusokra és iskolákra gyakorolt hatás:
- A pedagógusok megismerkednek a kooperatív tanulás alapmódszereivel. Az optimális, kooperatív tanulás programját ismerő, annak gyakorlati alkalmazására felkészült pedagógusok képessé válnak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, eltérő képességekkel és különböző tanulási készültséggel rendelkező gyerekek sikeres tanítására.
- A résztvevő iskolákban módszertani megújulás és szemléletbeli változás jön létre, a tantestületi elkötelezettség nő a közös munka eredményeképpen nő az összetartás, a szemléletbeli hasonlóság.
- A pedagógusok önbecsülése, a hátrányos gyerekekkel végzett munka iránti motiváltsága munkájuk sikere alapján nő.
A diákokra gyakorolt hatás:
- Megszűnik, de mindenképpen csökken a tanulásszervezési hiányosságokból fakadó lemaradás, bukás, a speciális iskolába kerülés egyedi esetté, a normál intelligenciaszint alatti vagy sérült értelmű gyerekek esetévé válik.
- A különbségekre figyelő tanulásszervezés csökkenti azokat a kényszereket, amelyek a gyermekek természetes életkorból adódó életszükségleteit korlátozzák. Ezáltal csökken a szorongás, a kompenzáló viselkedés, és a gyerekek és szüleik számára elfogadhatóbbá válik az iskola szabályrendszere.
- A fentiek a gyermekek életkorának megfelelő, aktivitást igénylő és biztosító, az alternatív iskolák gyakorlatában már bevált tevékenységrendszer növeli a tanulás élményszerűségét, s ez a gyerekek egész iskolai életére kiható motiváló tényező.
- A program tevékenységrendszerével, megfelelő tanulásszervezéssel a résztvevő pedagógusok valamennyi tanítványa elsajátítja a kooperatív tanuláshoz szükséges készségeket: együttműködési kézség, figyelem, elfogadás, megfelelő kommunikációs készség, tolerancia egymás iránt. Segítőkészség, figyelem, egymásért és önmagáért való felelősségérzet, felelősségvállalás készségét, csökkentve ez által a lemorzsolódás esélyét. A gyerekek egységes és eltérő szükségleteire figyelő tanulásszervezési módszerek lehetővé teszik és szolgálják az egyéni fejlődést, melynek következtében csökken a teljesítménykudarc, és a következményeként fellépő viselkedés- és magatartászavarok.
A diákok tanulási körülményeinek javulása mellett a tanórán kívüli tevékenységük is színesebbé válik, csoportfejlesztő, kommunikációfejlesztő és gondolkodásfejlesztő hatása az életük egyéb területén is érezteti hatását.