„Diákcentrikus szemléletet”

[2012. május 02.]

A Meg tudod oldani! című könyv véleményezése

Választásom azért esett erre a könyvre, mert teljes mértékben diákcentrikus szemléletet tükröz. Már a könyv címe, a „Meg tudod oldani” is alapvetően a tanulókat célozza meg, s a tanárokat mintegy közvetítő szerepbe ágyazza. Emellett segítséget nyújt számukra olyan témák feldolgozásában, amelyek a kamaszok körében igencsak releváns szerepet töltenek be. Ilyen az érzelmek világa, a szerelem, és egyéb addig ismeretlen érzés, kapcsolat, amivel bizony már a kiskamaszoknak szembe kell nézni. Ezen kívül a serdülőkor velejárója a „Ki vagyok én?” kérdése, vagyis önmagunk megismerése, ami szintén megjelenik a könyv egyik fejezeteként. Mi sem bizonyítja jobban ennek a kérdéskörnek a fontosságát, minthogy a könyv is e fejezethez nyújtja a legtöbb feladatlapot. A könyv nyitófejezeteként jelennek meg a stressz-kezeléshez kapcsolódó gyakorlatok, amelyek talán a legfontosabbak a tekintetben, hogy a mentális és testi egészség megőrzéséhez elengedhetetlenek, továbbá mivel a mai fiatal generációnak sajnos már elég korán szembe kell nézni a stressz fogalmával, jelenségével, ha csak az iskolai elvárásoknak való megfelelést vesszük alapul, így ezért is igencsak hatékony lehet az órákon való együttes diskurzus illetve gyakorlat, amit a feladatlapok teljes mértékben lehetővé tesznek.

Miért is célszerűek ezek a feladatlapok? Ezek a témák ugyan a kamaszok számára is beágyazhatóak lennének elméleti keretbe, rengeteg forrással, ábrával vagy egyéb illusztrációval, mégis, úgy gondolom, leginkább úgy tehetőek befogadóvá, hogy a gyakorlat oldaláról közelítjük meg őket. A könyv mindezt úgy teszi, hogy rejtve mégiscsak felbukkan némi elmélet, például az elhárító mechanizmusok esetében. Ami viszont segíti az elméleti egység megértését, az nem más, mint a rengeteg figyelemfelkeltő, és sokszor humorral tarkított illusztráció, így a sok esetben idegennek tűnő szakszavak is könnyebben beépülhetnek a gyerekek tudástárába. A feladatlapok mindegyike kreatív, figyelemfelkeltő címmel van ellátva, sok esetben egy kérdésbe ágyazva a témát, például „Elég érthetően fogalmazok a magam számára?” vagy „Melyik is vagyok?”. Ezek már önmagukban felhívó jellegűek, főleg, hogy E/1. személyben szólnak a diákokhoz, mintegy azonosulva az őket érintő kérdésekkel.

A feladatlapok többsége az egyéni munkaformát hivatott előidézni. Ezeket a feladatlapokat egyénileg tölthetik ki a diákok, persze, úgy gondolom, ez nem jelenti feltétlenül a kiscsoportos megvitatás mellőzését. Hiszen a diákok sok esetben szeretik megosztani egymással véleményeiket, tapasztalataikat. Konkrét kiscsoportos vagy akár csoportos munkaformára is van lehetőség, amit a könyv külön meg is jelöl. Ezek a csoportos feladatok növelhetik a tanulók közötti együttműködést valamint fejleszthetnek olyan képességeket is, mint a kommunikáció, problémamegoldás, kreativitás stb. A könyv a személyes jellegű, szubjektív válaszokat előtérbe helyező feladatok mellett szerepeltet néhány olyan, rejtvény, fogalom-definíció párosítás, vagy egyéb játékos formában bevitt feladatot is, amely a diákok előzetes tudására, tapasztalataira épít, és sokkal inkább egzakt válaszokat vár el. Ezekhez készült a könyv végén feltüntetett megoldási kulcs, fenntartva ezzel a diákok számára az ellenőrzés lehetőségét.

A könyv utolsó fejezete szintén nagyon hasznos készségeket mér fel, ezek pedig az életvezetési készségek. Hatékonysága ennek a fejezetnek is abban rejlik, hogy az elméletet módjával közvetíti, és csak ott, ahol, az feltétlenül szükséges a gyakorlatok szempontjából. Ahhoz ugyanis, hogy a diákok a saját szükségleteket mérlegelni tudják, elengedhetetlen annak ismerete, hogy mit is értsünk szükségletek alatt és milyen rangsor állítható fel köztük. A könyv egyes fejezetei, feladatai mélyebben érinthetnek egyes tanulókat, így a tanáron múlik, hogy mennyire lesz tekintettel a gyerek irányába. Úgy gondolom, szélsőséges esetekben azért el lehet térni az adott feladattól, vagy hagyni kell, hogy a diák eldönthesse, hogy végre szeretné-e hajtani, vagy sem. Hiszen a könyv éppen a személyiség fejlesztést hivatott szolgálni, nem pedig annak rombolását.

Mivel a könyv több témát is átfog, úgy gondolom nemcsak az osztályfőnöki óra keretében alkalmazható. Annak ellenére, hogy a feladatok egymásra épülnek, kiragadható belőlük egy-egy például etika órára, kommunikációs órára, vagy akár biológia órára is. Mindenképp hasznos, már csak abból kifolyólag is, hogy megbontja azt a frontális tanítást, amihez a tanárok többsége ragaszkodik. Másrészt pedig a csoportos munkával közelebbi képet kaphatnak a tanárok diákjaik beállítódásairól illetve ez eddig még rejtett képességeiről, készségeiről, ami egy osztályfőnöki szerepből nézve úgy gondolom elengedhetetlen.

Készítette: Vértesi Tímea
Ember és társ. műv.terület - Pedagógia Ma

Lásd még...