Köznevelés 2007. május 4.
Az Alternatív Pedagógusképző Műhely az ezredforduló elején vizsgálatokat végzett a hagyományos és az alternatív iskolák körében a nevelési célok megvalósulása terén. Egy hároméves elővizsgálatot követően 2003 őszén Czike Bernadett, a Szabad Iskolákért Alapítvány vezetőjének koordinálásával összesen 12 budapesti (hat hagyományos és hat alternatív módszert alkalmazó) iskola 274 nyolcadikos tanulóját kérdezték meg iskolai közérzetéről, az iskolai igazságosságról, a toleranciáról, a szabályokról.
A pedagógus-diák viszony tekintetében szignifikáns különbség mutatkozik az alternatív és a nem alternatív iskolák csoportja között. A pedagógusokról alkotott véleményük a diákoknak lényegesen jobb az alternatív iskolákban. Az iskolák általános megítélése is sokkal kedvezőbb az alternatív iskolákban. Tehát az alternatív iskolákba járó diákok közérzete jobb, mint a másik csoporté. Ez összecseng az alternatív iskolák eredeti céljával, hogy az iskola legyen életközeli, a diákok érezzék magukat jól, a környezet legyen hasonló az otthonihoz. Az alternatív iskolák diákjai igazságosabbnak ítélik meg az értékelést. Az értékelést egyébként mindkét iskolatípusban a pedagógus jó szándékával hozzák összefüggésbe. Az alternatív iskolákban az értékelés természetes részeként kezelik a személyes szempontokat, a másik csoportnál negatívumként jelennek meg. Az alternatív iskolákban a készen kapott szabályokon belül lényegesen több a pedagógus által közvetített szabály. Ez rámutat arra, hogy az alternatív iskolákban sokkal nagyobb a pedagógus önállósága. Az alternatív iskolákban megjelenik a jóvátétel, mint következmény, a hagyományos iskolákban nagyon magas a komoly büntetések aránya. A két iskolatípus között nincs nagy eltérés az oda járó diákok toleranciája között.
Meglepő viszont, hogy mindegyik iskolában unalmasnak tartják az órákat, és nem írnak házi feladatot. A tanulási motiváció mindkét iskolatípusban alacsony. Czike Bernadett szerint, ha a motivációt nem tudjuk megteremteni az egész iskola értelme megkérdőjeleződik. A problémának egyik okát abban látja, hogy a pedagógusok a megkövesedett tanulásszervezési módszereket alkalmazzák. A pedagógusképzésben is résztvevő tanár szerint a kooperatív tanulás adhat segítséget erre a problémára.
Czike Bernadett a vizsgálatokról részletesen ír A pedagógusszerep változása című nemrégiben megjelent könyvében.
Ebben olvashatók a pedagógusszerep változásainak történeti előzményei, az egyes reformpedagógiákban megjelenő felfogások. Külön elemzi a jelenlegi hazai alternatív mozgalmakban megjelenő szerepfelfogásokat. Eszerint például a nevelésben elsődleges a közös megbeszélés. A szabályoknak nem felülről jött utasításoknak kell lenniük, hanem az iskolai élethez, a közösségi léthez elengedhetetlen kelléknek. A pedagógus-diák viszonyt partneri alapokra helyezik. Az értékelést is más alapokon nyugszik: a szöveges, árnyalt értékelést vezették be. És új struktúrát adtak a tanulásnak, mert olyan tantárgyakat és módszereket vezettek be, amelyek közel állnak a gyerek érdeklődéséhez. A könyv záró részében részletesen foglalkozik a kooperatív tanulással, amelynek lényege, hogy a gyerek a neki megfelelő szinten önállóan vagy csoportban tanuljon, és ez a folyamat mint alkotó és örömteli dolog épüljön be személyiségébe. Czike Bernadett szerint a frontális tanulásszervezési mód az egyik oka, hogy a diákok unalmasnak tartják az órákat, nem írnak házi feladatot. A kooperatív tanulás a személyiség egészét is alakítja, alkalmas az együttműködési készségek, a tolerancia, az önállóság fejlesztésére. Ugyanakkor hozzáteszi: többféle tanulásszervezési módszer van, s minden bizonnyal a legjobb az, ha a pedagógus céljainak megfelelően váltogatja ezeket.
st